1.0ArcSzíntérhttps://arcszinter.cafeblog.huFürjes Orsihttps://arcszinter.cafeblog.hu/author/furjes_orsi/Amióta az eszemet tudom, mindig is táncoltam. Aztán mivel hamar nőiesedtem, 11 éves koromban ott találtam magam néptánc fellépés előtt fél órával a következő ultimátum előtt: <blockquote> <h2>"Akin nincs smink, nem mehet a színpadra!"</h2> </blockquote> Mit tudtam én akkor még, hogy mi az a smink, édesanyám természetes, régimódi gondolkodású nő, egész életében elítélte ha valaki sminkelte magát, így soha nem is láttam, nem is volt mivel kenceficéznem. Szerencsére a többiek a csoportból nagyon kedvesek voltak, kinek mije volt, azt kente rám sebtiben, s a végén, mikor belenéztem a tükörbe, hirtelen megértettem anyukámat, hogy miért NEM szereti a sminket. Konkrétan akár bohócnak is hívhattak volna, annyi különböző szín volt rajtam, ami nem is lett volna baj, de az összkép valahogy nem illett össze. Volt rajtam sárga alapozó (rózsaszínes a bőröm), kék szemhéj púder (ebből akad szép számmal, ami jól áll, de az nem volt köztük), barnás pirosító, és élénk piros rúzs. Ehhez sötétszőke hosszú hajam volt, és nyár-tél színtípusom, ami tök hideg árnyalatokat jelent. Szóval remélem el tudjátok képzelni azt a 11 éves kislányt, aki belenézett a tükörbe, és kiakadt saját magát látva. Úgy éreztem ez nem az igazi, és ettől igenis lehetne sokkal jobb is. Szerencsém volt, <a href="http://www.reconheal.com/" target="_blank">keresztanyámtól</a> Lottitól megkaptam az első kiselejtezett szemhéjpúder palettáját, rengeteg <strong>színnel</strong>. Innentől kezdve amilyen színt csak találtam, azzal megpróbálkoztam titokban kisminkelni magam, (elvégre egy kislány nem sminkelhet, de a fene sem akart megint bohóc lenni a színpadon...  :D), szóval rengeteg dolgot kirpróbáltam. Kérdeztem a többieket, felírtam, mit kell beszerezni a sminkeléshez a fellépésekhez kötelezően, itt még a többiek véleményére adtam. Persze én is végig próbáltam az akkor kapható összes alapozó színt, és sokáig szentül meg voltam győződve arról, hogy sokkal sötétebbnek kell lennie az alapozómnak a színpadra, ha nem akarom, hogy a fényképeken virítson Hófehérke, akinek arca helyett csak egy nagy fehér ovális van. :) 16 évesen már túl voltam rengeteg próbálkozáson, és megtaláltam a színeket, amik nekem jól állnak. Innentől sorra vettem a divatújságokat, olvastam a smink tippeket és már ment is a próba. A sulit már úgy fejeztem be, hogy a ruhát amit terveztem a teljes testemre kiterjedő színpadi sminkkel mutattam be. :) Aztán mikor fotózni tanultam a suliban modul keretein belül, adott volt a témám már, a sminkelésről is akartam fotózni, a divatról, hiszen a színek forgatagában élek. Felkértem hát egy barátnőmet modellnek. Rajzoltam az arcára, egy sárkányt. Csak úgy. :) <a href="https://arcszinter.cafeblog.hu/files/2014/02/DSCF27952.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-14" alt="DSCF27952" src="https://arcszinter.cafeblog.hu/files/2014/02/DSCF27952-225x300.jpg" width="225" height="300" /></a> Aztán pedig feltettem a randisminkjét estére, itt még minden hivatalos oktatás nélkül, csak érzésből, ahogy jónak láttam, tudom, lenne mit javítani rajta, de még középiskolás voltam. :) <a href="https://arcszinter.cafeblog.hu/files/2014/02/DSCF2806.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-16" alt="DSCF2806" src="https://arcszinter.cafeblog.hu/files/2014/02/DSCF2806-225x300.jpg" width="225" height="300" /></a> Az utam kitérőkkel, de vitt tovább. Miután az első barátnőmet kisminkeltem, és fantasztikusan érezte magát, elhatároztam, hogy sminkesként szeretnék élni, és megadni az nőknek azt a szerelmet, amit Önmagunk szépségének a kiemelése jelent. SZERelmet. SZERetetet. Nem tévedés, igenis hiszek benne, hogy<strong> Önmagunk szeretete az a csoda, amivel mindennap adni tudunk a környezetünknek.</strong> Hiszen ha belenézek a tükörbe, és SZERetem, magam, akkor ezt a boldogságot szeretetet tudom átadni másoknak is kifogyhatatlan erőforrásként.  rich